„Azért zavar a szivárvány te kirekesztő bunkó, mert nincs benned szeretet, hogy dögölj meg!” E gyöngyszem ragyog fel a neten az elhíresült ferencvárosi „színváltós” utcai pad kapcsán a kommentek sűrűjében. Az ismeretlen méltatlankodót megilleti a kedvezmény, hogy pszichológiai szakrendelésen ne kelljen sorszámot tépnie. Új fejleményként a padot az önkormányzat eltüntette, de az ingerült hangú bejegyzés egyfajta látlelet a társadalom mentális állapotáról. Jelzi, hogy immáron egy fából ácsolt ártalmatlan utcai bútor is képes gyilkos indulatok kiváltására.
A tikkasztó hőségben a Tompa utca, Lilliom utca sarkán álló pad körül több mint egy héten át felforrósodott a levegő. Liberális aktivisták, csuklyás focirajongók, elszánt pártkatonák váltogatták egymást, hogy festékes pemzlivel fejezzék ki egymástól eltérő világlátásukat. A fafelületen időről időre váltakozó színek – szivárvány, zöld–fehér, barna, piros–fehér–zöld – még ragadós felületét megkapirgálva felsejlett egy zavaros kultúrkor mélye. Közterület-felügyelők vigyázó tekintetének kiséretében folyt az ádáz küzdelem.
Korábban a pad fájós lábú, megfáradt, idős járókelőknek, egymás kezét kereső szerelmespároknak szolgált pihenőül, 2023 júliusában azonban ideológiai harctérré lényegült át. Persze mostanság van úgy, hogy bizonyos tárgyak, eredeti rendeltetésüktől elválva, sajátos metamorfózison mennek keresztül. Vagy eltűnnek. Mint a pad vagy például a mágikus adománygyűjtő doboz, amelyet élő ember nem látott, nem lehetett fellelni, mégis milliószám ontotta magából a vesztegetésre, a kormány megdöntésére szánt valutát. (Anno a Moszkvából pénzelt Kun Béla az 1919-es dicsőséges tanácsköztársaság előkészítésének idején jelentette ki, hogy akit nem lehet megvesztegetni, az szerinte nem is megbízható.)
A Tompa utcai pad azonban az eltüntetéséig valóságos volt, látni, megérinteni lehetett, a friss mázolás miatt ráülni azonban mostanában nem volt tanácsos. Az elmúlt napokban mind több kíváncsiskodó kereste fel, voltak, akik misztikus tárgyként tisztelve járultak elé. Habár közönséges falécekből készült, általa kezdett feltámadni az ezer évvel ezelőtt élt őseink fakultusza. Valamikor az elődeink az öreg fákra gyakran istenségként tekintettek, imádkoztak hozzájuk, emberi tulajdonságokkal ruházták fel őket. A göcsörtös, élő faóriások a hozzájuk zarándoklókba gyűlöletet vagy szeretetet keltettek, varázserejükkel csodák tételére voltak képesek. Egy-egy híres famatuzsálemhez népi regék, mondák, szájról-szájra terjedő históriák fűződtek.
A mi sok színt megélt utcai fapadunk is talán képes lehetett volna csoda tételére, ha nem szállítják el. A szóbeszéd szerint például, ha a főváros valamelyik vezetője ráülne vagy átbucskázna rajta, azon nyomban megeredne a nyelve. Őszinteségi transzba esve felfedné a titkot: a 200 milliárd pluszból miként került röpke négy esztendő alatt csődközelbe Budapest? De a valóság talaján maradva, inkább kövessük az egyszerű emberek észjárását. Mire volt ez a pad körül keltett felhajtás? Tény, hogy Soros György fia, Alex, átvéve papájától a stafétabotot, brutális leépítésbe kezd, a Soros pénzügyi birodalom dolgozóinak 40 százalékát készül lapátra tenni. Ezért alighanem a padot szivárvány színűre festő Amnesty International aktivistái is fenyegetve érezik magukat, jól fizető pozíciójuk megőrzésére próbálták szó szerint jó színben feltüntetni magukat.
Jövőre önkormányzati választások lesznek, és a padfestés másik élharcosa, Baranyi Krisztina, Ferencváros vezetője újra kíván indulni. Az akció már a kampány része. A festőecsettel vívott közéleti harc révén sikerült is nagy port kavarni, e szerint a polgármester asszony ért a hétköznapi varázslathoz, bűbájhoz. A politikai érzéket a kegyetlen sors azonban megtagadta tőle. Hogy is gondolhatta, hogy a nagy társadalmi elutasítottságú, agresszív LMBTQ-val majd támogatókat szerezhet a Ferencvárosra büszke, népes Fradi-tábor szurkolóival szemben?
Krisztina asszony 2024-ben könnyen két szék között a festett pad alá eshet.
A szerző újságíró
Forrás:Magyar Hírlap
